Kedves meghívásnak tettünk eleget és június 20-án szombat délután elmentünk Nádsady-Csontos Elek, polgármester úr, Schumayer Tamás, képviselő úr, Hoványi Dávid, képviselő úr és jómagam a kisoroszi iskola 2015-ös évet záró, hagyományosan a ballagással összevont ünnepségére. "Szép volt és felemelő!" - ezt a mondatot polgármester úrtól idézem, röviden ennél jobban nem könnyű a valóságot érzékeltetni.
Az ünnepélyes pillanatok természetesen a himnusz közös éneklésével kezdődtek, de a hangulatot gyorsan oldották az emlékezés pillanatai, a tanítónénik és a gyerekek egyaránt az együtt töltött időről meséltek, hol a meghatottság könnyeivel, hol nevetéssel küszködve.
Számomra igazán sok új élményt nyújtott ez a bensőséges ünnepség. Egy ilyen kis létszámú iskolában számtalan olyan közös és családias élménnyel gazdagodnak a gyerekek, amire egy jóval nagyobb, több száz gyereket számláló közösségben nincs idő és lehetőség. A pedagógusok nem csak név szerint ismerik a rájuk bízott diákokat, hanem mindenkihez személyes, egyéni kapcsolatuk fűződik. Jól ismerik a gyerekek tulajdonságait, egyéniségét, a négy év alatt elkövetett összes csínyüket, tudják, mit jelent egy-egy arckifejezés, legördülő könnycsepp vagy mosoly a nebuló arcán. Ezek a közös oda - vissza ható érzelmek gyerek és tanitó között végig jelen voltak, jól tükröződtek az egész ünnepségen.
Szárazné Fehér Timea, iskola vezető tanítónéni ünnepi beszédében - néha meghatottsággal a hangjában - sok mindenről beszélt, megemlékezett a négy együtt tölrött évről, örömről, izgalomról, sikerről. Beszédében köszönetet mondott az Önkormányzatnak a jelentős és gyors, az iskola szépítését és korszerűsítését eredményező munkálatokért, a kisoroszi vállalkozóknak és a szölőknek az iskola életéhez nyújtott sok segítségért. Elmondta, hogy kirándulások alkalmával mennyi mindent megismertek a gyerekek, jártak a teljesség igénye nélkül színházban, moziban, múzeumban, állatkertben, gyalogtúrát tettek. Jelentős eredményekkel végeztek az iskola diákjai különböző versenyeken, szavalóversenyen, matematika versenyen, zászló tervezésben jeleskedtek.
Az első osztályosok is, a maguk módján verses formában beszámoltak az iskolában eltöltött első tanévről. Az egész kis ünnepi műsor folyamán minden kisdiákra többször is jutott szerep és a felcsendülő közös éneklések alkalmával megszólaltak gyermekkorom ismerős iskolás dalai is, az ABCD, a Vakációóó, a "Kinn a fákon újra szól a víg kakukkmadár" - kezdetű énekek.
Az elért kitűnő eredmények felsorolása mellett Rózsa tanító néni átadta a jutalomkönyveket és az okleveleket. Úgy tűnt nekem, hogy ebben az iskolában mindenki kiváló munkát végzett az elmúlt tanévben, ki a kitűnő tanulmányi eredményéért, ki a kiemelkedő szorgalmáért, ki a kreativitásáért, ki a versenyeken elért eredményeiért kapta a dicséretet és az elismerést, nem győztünk tapsolni.
Nekem különösen tetszett az a rész, - és nem tudtuk sokan megállni meghatottság nélkül - mikor a tanító néni, Timi néni minden végzős gyerektől külön - külön a kisdiák vállát átölelve személyesen búcsúzott. Mindegyikükről volt kedves, mosolyogtató emléke és mindegyikőjüknek szánt külön útravalót. A gyerekek ugyanígy búcsúztak tanáraiktól. Megmaradt bennem két mondat: "Timi nénit azért szeretjük, mert szigorú volt hozzánk, de ettől csak jobban teljesítettünk" és "Rózsa néniben az volt a nagyon jó, hogy mindig adott még egy újabb esélyt." Azt hizem ezeket a mondatokat a tanító nénik sem fogják elfelejteni. Az iskolában maradó diákok is külön egyenként elbúcsúztak a szeptembertől máshol tanuló pajtásaiktól, azzal is, hogy persze azért közben még ott van egy boldog nyár, a vakációóóó.
Természetesen minden epizódot sok szép vers és vidám közös éneklés szakított meg, Mindenki többször és nagyon lelkesen szerepelt. Felszabadultan táncolgattak, ritmusra mozogtak, arcukon huncut mosollyal mikor a popritmusra átírt vakációs dalocskát énekelték, itt már igazán érezhtő volt a vidámság, a nyár ígérete, a vakáció öröme.
A végén a tanító néni mindenkinek a nyakába akasztotta az emlékeket rejtő tarisznyát, ünnepélyesen, diákpezsgővel koccintottak a tanító nénivel és egymással, majd az iskola zászlajával a "gaudeamus igitur" magyar szövegét énekelve végigjárták az eddig oly megszokott termeket, a kedves régi iskolát, elballagtak.
Ezután még két külön meglepetésnek lehettünk tanúi, ezeket már a diákok adták búcsúzóul tanáraiknak és a megjelentek örömére. Először egy rövidfilmet láthattunk az elmúlt négy év apró történéseiről és néhány véleményt a végzős diákoktól, a - miért is szerettem ezt az iskolát - gondolatkörből. Végül némi kis hatás- és öltözésszünet után jött a hangulatos táncbemutató.
A fáradhatatlan és boldog gyermekek és a büszke szülők ezután még a kertben élvezhették az iskola vendégszeretét egy finom paprikáskrumpli és kötetlen beszélgetés keretében.
Igen! "Szép volt és felemelő!" Örülök, hogy részese lehettem!
Korbuly Gertrud