Nálunk, Kisorosziban a Magyar Költészet Napján a főszerep gyerekeké volt. Nagyon szép kis ünnepséget állítottak össze Timi és Rózsa tanító nénik. Én csak ámultam-bámultam, sőt meg is hatódtam és még így ismeretlenül is (majd megismerem őket) büszke vagyok a kisoroszi gyerekekre.
Nincsenek is szebb pillanatok annál a szülők és gyermekeket szerető felnőttek számára, amikor a gyerekek a tőlünk tanultakat a rájuk jellemző kíváncsisággal, gyermeki ártatlansággal és hittel az adott pillanatban „elővarázsolják magukból”.
Néztem a gyerekeket, (közben szinte magamban mondtam velük együtt a verseket, sokat olvastam mindet a fiaimnak) híven követték a tanító néni minden intését, amikor rájuk került a sor, mindenki elmondta a versét. Nem zavarta őket a kamera, a szereplés és még élvezték is, főleg a közös éneklést, tizenhét csillogó szempár és derűs gyermekarc tette széppé nekünk ezt a napot.
Közben oda – odapillantottam a szülőkre is, láttam az arcokon azt az általam is jól ismert örömet és büszkeséget.
A gyermekek a következő verseket mondták:
Zelk Zoltán: Tavaszi dal, Móricz Zsigmond: A török és a tehenek, Weöres Sándor:Tavaszköszöntő, Csoóri Sándor: Csodakutya, Csanádi Imre: Naphívogató, Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató, Petőfi Sándor: Füstbe ment terv, Anyám tyúkja, Arany Lacinak József Attila: Medvetánc, Tamkó Sirató Károly: Darázs garázs, Arany János:Mátyás anyja, Lackfi János: Kölyök, Gazdag Erzsi: Lepkeesküvő, Csukás István: Sün Balázs.
Gratulálok a gyerekeknek, a tanító néniknek és a kedves szülőknek a gyerekeikhez. Nagyon remélem, hogy ha nem is mindig ünnepség keretében, esetleg kötetlenebb formában máskor is tartunk közös irodalmi délutánokat.
Cikkíró: Falka-Korbuly Gertrud
Fényképek: https://www.facebook.com/KisorosziTelepules