A vértanúk emlékezete – Október 6.
"Világosnál, Világosnál
Huszárok könnyeznek,
Sirva sirnak veszedelmén
A magyar nemzetnek."
(Gyulai Pál: Világosnál)
Október 6-a a magyar történelem egyik legtragikusabb napja. Ezen a napon, 1849-ben, a szabadságharc bukása után Aradon kivégezték az aradi vértanúkat, és Pesten a miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost. Azóta ez a nap a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyásznapja
A szabadságharc bukása és a fegyverletétel
A magyar honvédsereg a Világos közelében, a szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt. Bár a nemzet szabadságvágyát nem lehetett letörni, két nagyhatalom erőivel szemben a további harc már lehetetlen volt. Az osztrákok a tábornokok számára a megbecstelenítő kötél általi halált írták elő, noha az oroszok ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat kiadták.
Vádak és ítéletek
A szabadságharcban részt vevők elleni megtorlás gondolata 1848 novembere foglalkoztatta az osztrák hatóságokat. A magyar politikai vezetést, az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés tagjait pedig súlyos retorziókkal fenyegették. A hadbíróság, Karl Ernst törzshadbíró vezetésével, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau, Magyarország teljhatalmú kormányzója erősítette meg. A 13 aradi vértanút – tizenegy vezérőrnagyot, egy altábornagyot és egy ezredest – a magyar szabadságharcban játszott szerepük miatt kötél vagy lőpor általi halálra ítélték annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt.
A kivégzés
Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje megfontolt elgondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta: Gróf Vécsey Károlyt végezték ki utoljára.
Aulich Lajos honvéd tábornok
(1793–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János honvéd tábornok
(1804–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid gróf, honvéd tábornok (1802–1849) lőpor és golyó általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő honvéd altábornagy
(1799–1849) lőpor és golyó általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly honvéd tábornok
(1808–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György honvéd tábornok
(1795–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos honvéd ezredes
(1815–1849) lőpor és golyó általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károlygróf, honvéd tábornok (1819–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József honvéd tábornok (1803–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok (1808–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József honvéd tábornok
(1796–1849) lőpor és golyó általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác honvéd tábornok
(1795–1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok (1803-1849) kötél általi halállal halt.
Legenda szerint az utolsó mondata:
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A kivégzés során Vécsey Károlynak végig kellett néznie társai halálát; már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.
További aradi vértanúk
Az 1849–1850-es években további három tisztet végeztek ki Aradon:
-
Ormai Norbert (1849. augusztus 22.)
-
Kazinczy Lajos (1849. október 25.)
-
Ludwig Hauk (1850. február 19.)
Lenkey János vezérőrnagy a börtönben hunyt el, mentességet kapott az akasztás alól.
Batthyány Lajos és a nemzeti emlékezet
Az aradi vértanúk mellett ugyanezen a napon végezték ki gróf Batthyány Lajost az első független felelős magyar kormány miniszterelnököt Pesten, az egykori Neugebäude épület udvarán (mai Szabadság tér). Ez a sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek és több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal. A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Az aradi vértanúk és Batthyány áldozata a magyar nemzeti emlékezet szimbólumává vált, a szabadság és függetlenség iránti elkötelezettség örök példájaként.
A szabadságharc öröksége
Bár a szabadságharc leverésre került, a magyar nemzetben a szabadság eszméje tovább élt, és az ország a polgári fejlődés útjára lépett. Az aradi vértanúk emlékezete 1867-ig titokban zajlott, a kiegyezés után azonban október 6-a országos gyásznappá vált.
1890. október 6-ától a pesti közönség a Vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta Kossuth Lajos megemlékező szónoklatát az aradi hősökről:
"A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!"
(Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20.)
A felvétel ide kattintva meghallgatható