Bizonyára sokaknak feltűnt a Tahi hídon az esti világítás fényében a rajzó kérészek látványa. Ezzel kapcsolatban a Magyar Tudományos akadémia egy cikkét kértük ki és kaptuk meg. Ezt közöljük most az érdeklődőkkel.
Több milliárd forintos természetvédelmi kárt előzhet meg egy akadémiai együttműködésben zajló kutatás
Csaknem negyven év után tavaly először virágzott a Duna. A napokban a fővároshoz közel ismét megfigyelhető a tiszavirágnál kisebb termetű kérészfaj, a dunavirág tömeges rajzása. Ám a hidak, az állóhajók, az épületek és a lámpák mesterséges akadályt képeznek a repülő rovarok útjában, amelyek így nem tudják lerakni a vízbe a petéiket. A természeti kár megelőzését akadémiai és egyetemi kutatók eredményei segítik.
„A bécsi szennyvíztisztító üzembe helyezésének köszönhetően nagymértékben javult a Duna vízminősége, amit a kérészek megjelenése is mutat" – tájékoztatott Kriska György, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének tudományos főmunkatársa, az ELTE TTK Biológiai Intézetének adjunktusa. A kutató elmondása szerint kisebb mennyiségben már négy-öt éve megjelent a folyón a dunavirág. Tavaly már milliós rajzást figyeltek meg, és előreláthatólag szeptember elejéig idén is nagy számban láthatók a rovarok, ami arra utal, hogy a faj ismét tartósan megtelepedett a Dunában.
A kérészek lárvái víz alatti életmódot folytatnak. A kifejlett nőstények, miután levetették a lárvabőrt, azonnal készek a párzásra. A párzást követően néhány óráig a folyó folyásával szemben végkimerülésig repülnek – ez az úgynevezett kompenzációs repülés –, majd lerakják a petecsomóikat, és elpusztulnak, a peték pedig lesüllyednek a víz alá. „A folyó sodrása nagyjából ott teszi le őket, ahol az anyarovar kifejlődött" – mutatott rá Kriska György.
A Dunán este fél kilenc és tíz között repülő kérészek elsősorban optikai jelek alapján követik a folyót. Természetes körülmények között a vízfelszínről vízszintesen poláros fény verődik vissza, amely – mint több más vízi rovart is – vonzza a dunavirágokat. „A hidak, például a tahitótfalui híd, azonban leárnyékolják a repülő dunavirágok elől a folyót, ezért az állatok a közvilágítást, valamint a sötét aszfaltról visszaverődő vízszintesen poláros fényt követik" – magyarázta a kutató. A rovarok nem tudnak szabadulni a fénycsapdából: addig repkednek a híd felett, míg erejük fogytával el nem pusztulnak, és a petéik nem a folyóba hullanak, hanem a hídra. „Egy dunavirág eszmei értéke tízezer forint, egy petecsomó pedig 6-9 ezer petét tartalmaz. Azaz egy-egy milliós rajzásnál akár tízmilliárd forintos természeti kár is keletkezhet" – hívta fel rá a figyelmet a szakember.
A rovarok viselkedésének megértése, valamint a poláros fény szerepének feltárása természetvédelmi célokat is szolgálhat. „Horváth Gáborral, az ELTE TTK Fizikai Intézetének docensével közösen folytatott kutatásaink arra utalnak, hogy a poláros fény bizonyos körülmények között erőteljesen vonzza, máskor viszont taszítja a rovarokat. A híd aljába szerelt poláros fényű lámpák a folyó fölé csalhatnák a dunavirágokat, a hídon pedig az előzőektől eltérő, de szintén poláros fényt kibocsátó világítótestek tarthatnák távol őket az aszfalttól" – említett egy példát kutatási eredményeik közvetlen természetvédelmi hasznosítására Kriska György.