Illés emlékkiállítás

Július 11-én, pénteken nyílt meg a Művelődési Ház nagytermében az 50 éves Illés együttes relikviáiból az Illés emlékkiállítás.

A kiállítás anyagát Mohai Sándor gyűjtő szolgáltatta. A gyűjtemény plakátokból, jegyekből, korabeli újságkivágásokból, képekből, hanglemezekből, stb. állt össze, melyeket Sándor a mai napig gyarapítani igyekszik.

A kiállítás megnyitása előtt Makkai Lilla jelenlétében megkoszorúztuk Illés Lajos emléktábláját. A koszorúzás után a kiállítás megnyitója következett, majd nemsokára a Don Attila Band tagjaiból verbuválódott KIEZ zenekar adott hangulatos konvertet az Illés rajongóknak és a kiállítást megtekintőknek.

A megemlékezés és a kiállítás apropója az együttes 50 éves jubileuma volt.

A magyar rockzene történetének egyik legfontosabb együttese, az Illés 1957-ben alakult, legsikeresebb korszakát 1965 és 1973 között a Szörényi testvérekkel és Bródy Jánossal élte.

A kiállítás július 11-től július 31-ig tart nyitva.

24

Illés Lajos

Ő írta például a Lehetett volna, az Ó, kisleány, a Szemétdomb, a Miért hagytuk, hogy így legyen című dalt, Koncz Zsuzsának a Szőke Anni balladáját, a Jelbeszédet vagy a Valahol egy lányt

A klasszikus Illés-együttes 1981-ben emlékezetes koncerten tért vissza a Kisstadionban, majd legközelebb 1990-ben lépett fel a Népstadionban, 2001-ben a Metróval és az Omegával közösen, végül 2005-ben a Sziget fesztiválon és Csíkszeredán.

Ezek a koncertek amellett, hogy a közönségnek és a zenészeknek óriási élményt jelentettek, megélhetése szempontjából is fontosak voltak Lajos számára. 1990-ben sem volt állandó jövedelme, Egerlövőn anyabirkákat tartott, ami bár szinte 24 órás elfoglaltságot jelentett, nem hozott sok pénzt. 1992-ben került Kisorosziba.

Illés Lajos 1988-ban megjelent Kicsit keserű című szerzői albumára kevesen emlékeznek, holott azon az akkori rockzenei szakma számos kiválósága közreműködött, mások mellett Demjén Ferenc, Márta István, Bontovics Kati, Bencsik Sándor, Somló Tamás és Zalatnay Sarolta és szövegíróként Zelki János.

A Kicsit keserű című dal egész pályafutását, életét jól jellemzi. Háttérbe szorult Szörényi és Bródy mögött, majd a más társakkal működő Illés-együttes sem kapta meg azt a támogatást, amelyet például a Fonográf. Ezzel azonban később nem foglalkozott, és amikor elkészült a Velünk az Istennel, a Magyar Énekkel vagy az Utassy József szövegeire írt rockoperával, a Betlehem csillagával, eltűnt belőle minden rossz érzés, boldog volt kántorként is a kisoroszi parókián.

Illés Lajos életműve 1988-tól szorosan összekapcsolódott a határainkon túl élő magyarsággal, az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai fiatalsággal és művészekkel, a velük és értük végzett művészeti, kulturális és karitatív tevékenységgel.

Élete utolsó két évtizedében a református egyház kántoraként szolgált mellettem, amikor én lelkész voltam Egerlövőn, Tiszavalkon, Mezőkövesden, végül Kisorosziban. A kilencvenes évek elején maga vitt élelmiszert és használt ruhaneműt Kárpátaljára egy kamionnal a huszti református egyház megsegítésére. Később aktívan közreműködött abban, hogy az általunk közösen működtetett Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány több mint hatmillió forintot adományozott a szintén kárpátaljai, aknaszlatinai Bolyai János magyar nyelvű általános és középiskolának tornaterem építésére, villany- és vízvezeték, fűtési rendszer felújítására.

Illés Lajos 1994 és 1996 között a Magyar Éneket, az énekelt magyar versekre írt háromrészes album több darabját is ott írta; a Magyar Éneket aztán több mint kétszáz előadáson is bemutatták közönség előtt.

Ezekben a zenékben ősi magyar dallamok és a protestáns egyházi zene ötvözete szólal meg. A Szvorák Kati énekével 1997-ben kiadott népdalátiratai, a Válaszúton című album is mutatja, milyen fontos volt számára a magyar népzenei örökség

A hagyományos módszertől eltérően zenét mindig szövegre írt, ennek technikáját a Magyar Ének idején dolgozta ki.