Illyés Gyula

1902. november 2-án Rácegrespusztán született ILLYÉS GYULA író, költő, műfordító, szerkesztő.

Párizsban folytatta tanulmányait a Sorbonne-on, közben alkalmi munkákból élt. Nagy hatással voltak rá Párizs avantgárd művészei. 1926-ban tért haza és a Dokumentum, majd a Munka című lapoknál dolgozott. 1927. november 16-án megjelent első kritikája a Nyugatnál és azután rendszeresen verseit is közölte a híres folyóirat. Innen szépen ívelt fölfelé életútja. 1934-ben meghívást kapott az első írókongresszusra a Szovjetunióba. 1937-ben többekkel megalapították a Márciusi Front folyóiratot. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát és 1941-ben a Magyar Csillag folyóirat szerkesztője lett. (1945-ben rövid ideig országgyűlési képviselő, majd 1946-ig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt.) 1946–1949 között a Válasz folyóiratot szerkesztette. 1948-tól visszavonult a közélettől. (1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe). Irodalmi munkásságáért több hazai és külföldi kitüntetést kapott, háromszoros Kossuth díjas. 1945–1949 között az Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. (tagságát 1989-ben visszaállították)

Költészetének kori korszaka még a Párizsban töltött időből avantgard ihletésű volt, főleg expresszionista és szürrealista kifejezésmódját  a valósággal ötvözte. Költészete a magyar  táj szépségéből, az ősök életéből, történelmi eseményekből, a szegénysors vállalásából, és a kétkezi munka teremtő erejéből táplálkozott. A 30-as évek elejétől műfaja inkább a lírai realizmus lett.

Életművének fontos mérföldköve A Puszták népe(1936) a nép életét ábrázoló önéletrajzi és szociográfiai elemeket is tartalmazó regénye.
Illyés Gyula ajánlása A puszták népéhez:

"Természetesen nem mondtam el mindent. Így is túl sokat markoltam. Akárhol nyúltam az anyagba ezerfelől tekeredtek ujjamra a szálak hogyan kössek most befejezésül tetszetős bogot belőlük? Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánalatot a megoldásra, amely felvert lelekiismeretét megnyugtatja, ha csak annyira is, hogy még nincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják. A közösségérzet, amely fölizgatta, egyben el is lustítja. Én nem merem olcsó hiedelmekbe ringatni, magam sem vagyok hiszékeny. Látom a baj nagyságát, előre látom következményeit is. Egy nép élete forog kockán. Mi az orvosság? Az az olvasóra is tartozik annyira, mint az íróra, hisz ő is tujda már, amit az író tud. Akik a megoldás nélkül a könyvet csonkának érzik és folytatást várok azoktól én is. Nekik ajánlom munkámat."

Másik nagy formátumú műve ekkor A Petőfi (1936) a nagy költőelőd életművét és életét elemző műve.

1950-ben, - csalódva a háború utáni újjáépítés öröméből gyorsan megváltozott politikai életben - megírta az Egy mondat a zsarnokságról című versét, amit azonnal  be is tiltottak és évekig nem jelenhetett meg verseskötete.

Egy mondat a zsarnokságról

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(1950)

Ezután kezdett történelmi drámákat írni,Ozorai példa, 1952, Fáklyaláng, 1953. Szépprózai műve 1969-ben a Kháron ladikján című esszéregénye és szépirodalmi regényei még az Ebéd a kastélyban (1962), a Beatrice apródjai (1979) és a befejezetlen lett a Szentlélek karavánja (1987). Sokoldalú, regényei mellett még  esszéket, tanulmányokat, naplójegyzeteket írt, interjúkat, műfordításokat és  népmese-feldolgozásokat is készített.