Iskolásaink tollából - 1.

Két iskolásunk rövid írását közöljük.

A kenuzás

Varga Enikő, 2. osztályos tanuló fogalmazása

Amikor lehozták a hajókat mindenki már a víznél hancúrozott. Azután mindenki beszállt a csónakba. Elmentünk a rév mellett. Utána jött egy nagy motorcsónak. Nagyon megijedtünk. Utána már nagyon élveztük a hullámokat, mert mindig ringatóztunk rajta. Láttunk rengeteg madarat. Mindenfélét: gémet, kócsagot, parti fecskét, és még a parti fecske fészkét is. Ez volt a legjobb napom.

A szarvasbőgés

Kende Bori, 4. osztályos tanuló fogalmazása

Szeptemberben elmentünk szarvasbőgésre Dóri nénivel és Álmosékkal. Amikor elindultunk, a vezető azt mondta, hogy a szarvasoknak barnás agancsa van. Mikor elérkeztünk a vadászleshez, akkor láttunk egy dagonyát és kukorica magokat meg dinnyehéjat benne.

• Ott szoktak enni. - mondta az erdész
• És miért dagonyáznak a sárban?
• Azért, hogy leperegjenek a szőrükről a kullancsok és a rovarok.

Utána találkoztunk az előző csapattal, akik előttünk indultak el. Kicsit később Álmos meg én hallottunk szarvasbőgést. Amikor sötétedett láttunk denevért. És mindenki kiáltozott: „Ott egy denevér”. Hallottunk bagolyhuhogást is. Én már nagyon féltem és fáztam, meg a többiek is. Kitaláltuk azt, hogy előre megyünk és mondogatjuk azt, hogy éhesek vagyunk, meg fáradtak, azért, hogy ne kelljen a hosszabb úton menni. El is kezdtük hangosan mondogatni. - Éhesek vagyunk, fáradtak vagyunk! Haza akarok menni, meg már nagyon fázom. Visszafutottunk és boldogan mondtuk. - Bevált a terv Dóri néni, bevált a terv! A vadász kijelentette, hogy a rövidebbik úton megyünk. Nagyon örültünk. Aztán visszaértünk, beültünk a kocsiba és elindultam a hazafelé úton.