A Nemzeti Összetartozás Napját 2010 óta minden évben június 4-én tartjuk, emlékezve az 1920-as trianoni békeszerződés aláírására – egy olyan történelmi eseményre, amely a magyar nemzet életében máig ható, fájdalmas következményekkel járt.
A békeszerződést az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia keretében írták alá. A győztes hatalmak célja az európai rend újrarajzolása volt, a tárgyalások során azonban Magyarországot nem tekintették egyenrangú félnek. A magyar álláspontot gróf Apponyi Albert csak 1920. január 16-án fejthette ki: három nyelven, több mint két órán keresztül érvelt történelmi és jogi szempontok alapján hazánk területi integritása mellett – hiába. A döntések lényegében már megszülettek.
A békediktátumot 1920. június 4-én, 16:30-kor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Ennek értelmében Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának egyharmadát, gazdaságának jelentős részét. Több mint hárommillió magyar került az új határokon túlra. A döntés nemcsak térképet rajzolt át – családokat, közösségeket, emberi sorsokat szakított szét.
A békediktátumot 1920. június 4-én, 16:30-kor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az aláírás pillanatában Magyarországon megkondultak a harangok, a gyártelepek szirénái felharsantak, tíz percre leállt a közlekedés, az üzletek bezártak – az egész ország gyászolt.
(A képen 1920. június 4-én Benárd Ágost vezetésével érkezik Drasche-Lázár Alfréd, a két aláírásra kijelölt magyar politikus, a trianoni békediktátum ünnepélyes aláírására, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyhoz.
A trianoni döntés értelmében Nyugat-Magyarország egy részét Ausztriának ítélték, azonban a magyar Rongyos Gárda ellenállása miatt az osztrák megszállás meghiúsult. Az 1921-es velencei egyezmény alapján Sopronban és környékén népszavazást tartottak, ahol a többség – a német ajkú lakosság ellenére – Magyarország mellett döntött. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen, nemzetközileg is elfogadott revíziója, ezért viseli a város azóta is a „leghűségesebb város” címet.
A magyar Országgyűlés a 2010-ben elfogadott törvényben így fogalmazott:
"Mi, az Országgyűlés tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alaptörvényben rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk:"
Ez a nap nem csupán a veszteségre való emlékezésről szól, hanem a nemzeti egység megerősítéséről is. Június 4-én közösen fejezzük ki, hogy a magyarság – bárhol éljen is – egy nemzethez tartozik, s hogy a történelmi törések ellenére összetartozásunk élő valóság. E napon emlékezünk a veszteségekre – de még inkább a nemzeti egységre. Mert bár szétszakítottak bennünket, összetartozunk.
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”
(Juhász Gyula: Trianon)