Vörösmarty Mihály emlékére
Vörösmarty Mihály, a XIX. század nagy romantikus költője 1800. december 1-én született Pusztanyéken (a mai Kápolnásnyéken) és 1855. november 19-én hunyt el Pesten. Költői munkássága mellett ügyvédként dolgozott és tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémiának.
VÖRÖSMARTY
#kisoroszi #ilovekisoroszi #iloveduna #duna #szentendreisziget #ilovedunakanyar
@kisoroszitelepules @kisoroszitelepuleshivatalosoldala
ITT KERESSEN MINKET: facebook | youtube | e-mail | elérhetőségeink
MENETRENDEK MÁV | Budapest Airport | VOLÁNBUSZ | MAHART | BKK | DKV | MVK | SZKT | Tükebusz
Vörösmarty Mihály emlékezetére
Vörösmarty Mihály, a XIX. század nagy romantikus költője 1800. december 1-én született Pusztanyéken (a mai Kápolnásnyéken) és 1855. november 19-én hunyt el Pesten. Költői munkássága mellett ügyvédként dolgozott és tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémiának.
Mint akkoriban a jeles diákok már a középiskolában házitanítóként segítette fiatalabb kortársait, így megkereste a taníttatásához szükséges költségeket. A Perczel család három fiát, Miklóst, Mórt és Bélát tanította Bonyhádon, náluk is lakott és ott készülhetett a tanítás mellett saját vizsgáira. Közben beleszeretett a család szép lányába Perczel Etelkába, ez a szerelem ihlette a Szép Ilonka című romantikus elbeszélő költeményét.
A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében.
A vadász még lesben ül sokáig,
Alkonyattól vár szerencsejelt:
Vár feszülten a nap áldoztáig,
S ím a várt szerencse megjelent:
Ah de nem vad, könnyü kis pillangó
S szép sugár lány, röpteként csapongó.
“Tarka lepke, szép arany pillangó!
Lepj meg engem, szállj rám, kis madár;
Vagy vezess el, merre vagy szállandó,
Ahol a nap nyúgodóba jár.”
Szól s iramlik, s mint az őz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása.
“Istenemre!” szóla felszökelve
A vadász: “ez már királyi vad! ”
És legottan, minden mást feledve,
Hévvel a lány nyomdokán halad.
Ő a lányért, lány a pillangóért,
Verseneznek tündér kedvtelésért.
/Szép Ilonka (részlet)/
Első nagy szerelmén kívül nagy hatással volt rá Perczel Sándor hatalmas könyvtára, rengeteget olvasott és megírta első történelmű művét a „Zalán futását”. 1824-tő ügyvéd lett Pesten, ahol szerény körülmények között élt, sokszor barátainál lakott, de megismerkedett és barátságot kötött több jeles közéleti személyiséggel, köztük Fáy Andrással és Deák Ferenccel. Az 1825-ben kiadott „Zalán futása” meghozta számára az írói ismertséget. „A nemzet ébresztője” – így beszéltek róla.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
Zalán futása (részlet, a kezdő sorok)
Tudományos folyóiratot is szerkesztett, a Tudományos Gyűjteményt, majd ennek a folyóiratnak irodalmi részét a Koszorút. Ezért már tiszteletdíjat is kapott és ezzel javultak az életkörülményei.
1830-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Később megismerkedett Wesselényi Miklóssal, majd Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel közösen szerkesztette az Athenaeum folyóiratot. 1837-ben 9 költő és írótársával együtt megalakította a Kisfaludy Társaságot.
1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847 -től az Ellenzéki Kör alelnöke volt. Akkoriban találkozott további élete meghatározó személyiségével, Kossuth Lajossal.
Későn nősült, a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát vette feleségül, gyorsan egymás után öt gyermeke született, közülük két gyermek még pici korában elhunyt, így megismerte a legnagyobb szülői bánatot is.
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
A merengőhöz – Laurának (részlet)
Politikával akkor kezdett foglalkozni mikor Deák és Wesselényi oldalán áttanulmányozta és értelmezte Széchenyi reformmozgalmát. Ennek hatására írta a „Chillei és a Hunyadiak” című nagy történelmi drámáját. Innen felgyorsultak az események:
1845-ben Zala vármegye táblabírája, majd 1848. június 9-én Bács-Bodrog vármegye Almási kerületének képviselője lett. Cikkeket írt a zsidóság védelmében és 1849. június 15-én a Habsburg ház trónfosztása után a kegyelmi szék bírájává választották. Később, július 10-én Kossuth ajánlására a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselője lett. Dolgozott a kormány mellett Szegeden, Debrecenben és Aradon.
Természetesen a fent felsorolt politikai tevékenységei miatt a világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Egészségi állapota megromlott, megbetegedett, betegsége miatt rosszul tűrte a száműzetést és önként jelentkezett a pesti haditörvényszéken. Szabadon várhatta az ítéletét és végül 1850-ben kegyelmet kapott.
Több helyen próbált egészségi állapotán javítani, többek között szülőhelyén, Kápolnásnyéken is pihent, de már sehol sem érezte igazán jól magát és végül agyvérzésben 1855. november 19-én pesti otthonában érte a halál. Utolsó híres költeménye „A vén cigány” a Pesti Naplóban jelent meg két nappal a halála előtt.
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vén cigány (részlet)
Temetésén hatalmas tömeg gyászolta. Később a Magyar Tudományos Akadémián (1858-ban) Eötvös József, a Kisfaludy Társaságban (1864-ben ) pedig Kemény Zsigmond tartott megemlékező gyászbeszédet a tiszteletére.
CIKKAJÁNLÓ