Biai-Föglein István - festő, illusztrátor
Az 1960-as évek elején költözött Kisorosziba, a Duna utca egyik parasztházába. Nyaranta sokat festett Kisoroszi zegzugos kis utcáin, a Duna parton, a szigetorrban. Egyik kedvenc helye az Ó utca volt, itt több képet is készített. Rézkarcain is megjelennek a kisoroszi tájak, házak, udvarok.
Biai-Föglein István 1905-ben született Besztercebányán. Festészetet 1924-1929-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, Vaszary János és Csók István voltak a mesterei. 1927-1928-ban Lord Rothermere-díjat, 1929-1930-ban állami ösztöndíjat kapott, 1932-ben elnyerte a Szinyei Társaság dicsérő elismerését, 1934-ben a Balló Ede-díjat. A főiskola elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Párizsi tartózkodása idején Vaszaryhoz hasonlóan az École de Paris festői körében divatos témákat festette. Virtuóz technikával készítette akvarelljeit, enteriőrjeit. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. Hermann Lipóttal szoros barátságot és munkakapcsolatot ápolt. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségéből. Ekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regényét. Többnyire enteriőröket festett, bravúros szakmai felkészültségét kamatoztatva rendszerint ugyanazt a szobát festette, ami a lakhelye és műterme is volt egyben. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évek végtől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított és grafikákat készített. Számtalan kiállítása volt más művészekkel közösen és egyéni kiállítóként is, az Ernst Múzeumban, a Csók Galériában, a Derkovits teremben, a Magyar Nemzeti Galériában, stb. és vidéki városokban is.