Nádas Péter - író
Nádas Péter, író először 1968 nyarán költözött Kisorosziba. Több helyen, egy ideig Mészöly Miklóséknál is lakott. Kisorosziban írta a Leírás című kötet novelláit, és feladva pesti újságírói állását az Egy családregény vége című regényét is. 1972 augusztusában fejezte be, de csak 1977-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Közben 1972 szeptemberétől ösztöndíjjal három hónapot töltött Berlinben a Humboldt Egyetemen. Hazatérve ismét Kisorosziban az Emlékiratok könyve első változatán dolgozott, amit megsemmisített és később újra kezdte. Ebben írt egy egész hosszú fejezetben kisoroszi emlékeiről, az 1970-es évek paraszti életéről, a kedves kisoroszi asszonyokról, akik többször megkínálták egyszerű ételeikkel. 1974-ben telket vásárolt Kisorosziban, házat építtetett rá, és 1983-ig járt ide pihenni, feltöltődni, írni. Jelenleg felváltva Gombosszegen és Budapesten él.
Nádas Péter, író, drámaíró, esszéista, fotóriporter és újságíró 1942-ben született Budapesten. Először vegyipari technikumba járt, később fényképésznek tanult, majd elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját és a Marxizmus - Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakát. Első munkahelye fotóriporterként a Nők Lapja volt, majd a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. Biblia című első kötete 1967-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk folyóirat olvasószerkesztője volt.
1985 tavaszán József Attila díjat kapott, befejezte az Emlékiratok könyvét, új regénybe kezdett Párhuzamos történetek címmel, 1986-ban megírta Mélabú című esszéjét, 1987- ben az Évkönyv című könyvén dolgozott, 1989-ben elkészült a Párbeszéd című - Richard Swartz svéd barátjával közösen összehozott munka és Az égi és földi szerelem című előadás és könyv. 1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa volt.
1990 – 1991-ben német fordítójával, Hildegard Groschéval az Emlékiratok könyve fordításán dolgozott. 1992 szeptemberében, néhány héttel a könyv megjelenése után németországi felolvasókörútra indult. 1992 két jelentős eseménye március 15-én a Kossuth-díjat és Bécsben május 5-én az Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur kitüntetés. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
1993-94-ben betegeskedett, majd felépülése után a Párhuzamos történetek című regényén dolgozott tovább. 1998-ban az Emlékiratok könyve Franciaországban megkapta az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó, Le Meilleur Livre Étranger díjat.
2003 őszén Prágában átvette a Franz Kafka-díjat. Budapesten a Mai Manó Házban (Magyar Fotográfusok Háza) Egy vadkörtefa címmel, majd 2004-ben Hágában fotókiállítása nyílt. 2005 őszén megjelent Párhuzamos történetek című könyve, három kötetben. Ezen a könyvén kisebb megszakításokkal tizennyolc éven át dolgozott. 2005 novemberében Pro Urbe Budapest díjat vett át „kortárs íróként a hazai és nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepe elismeréseként”. 2006 januárjában Márai-díjat kapott „a 2005-ös év kiugró sikeréért, nagyjelentőségű regénytrilógiájáért, a Párhuzamos történetekért”. 2006 júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották.
2010-ben Budapest díszpolgára és Szirénének című művéért 2010 novemberében neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. 2012-ben megkapta a Brücke Berlin-díjat (német fordítójával, Christina Virághgal) és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió Legjobb Könyvek Listája nevű irodalmi díját a Párhuzamos történetek című regényért, és Svájcban fotóiból kiállítás nyílt.
