Simonffy András - író, lapszerkesztő
Az 1970-es évektől járt Kisorosziba, szintén gyakori vendége volt Mészöly Miklós vendégszerető házának. Ónagy Gábor író barátja szerint olykor önpusztító életet élt, sokszor látták Kisoroszi kocsmáiban. Nyáron viszont leköltözött a Duna partra, és az ősfák és bokrok rejtekében, deszkából tákolt asztalon rendületlenül kopogtatta matuzsálemi korú írógépét. Harminc éven át saját bevallása szerint is itt érezte magát otthon. A Kisoroszi Református Temetőben nyugszik. Temetésén Döbrentei Kornél, író és Gyurkovics Tibor, költő búcsúztatták.
1941-ben született Szegeden, Simonffy-Tóth András néven. Az ELTE magyar-olasz szakán végezett, és 1964-1968 között az Egyetemi Lapok munkatársa volt. Később az Esti Hírlapnál dolgozott, majd szabadfoglalkozású író lett. 1973-1976 között az Új Írás rovatvezetője, 1973-1974 között a Mozgó Világ folyóirat főszerkesztője volt. 1989-ig ismét szabadfoglalkozású volt, majd az Életünk főmunkatársa, 1992-től pedig a Hitel folyóirat főszerkesztője lett.
Első, a Lázadás reggelig című kötete 1965-ben jelent meg, a 60-a évek nemzedékének jellegzetes "közérzet-irodalma" volt. Legsikeresebb műve a Kompország katonái (1981) című történelmi kollázsregénye. Ebben a második világháború magyar vonatkozású eseményeit dolgozta fel, édesapja segítségével, aki ott volt a katonák között, e mellett fel nem használt naplókból, a résztvevőkkel folytatott beszélgetésből, kéziratos forrásokból, levéltári anyagokból idézett. Saját könyveinek írásán kívül olaszból fordított.
Munkássága során számtalan díjjal jutalmazták.
- A Magvető Könyvkiadó Nívódíja (1981)
- A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1985)
- Gáll István díj (1986)
- Artisjus Irodalmi Díj (1988)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1994)
- A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1994)
- MR drámapályázatának díja (1995)
